 Hivatalosan ez volt az elsõ autóbusz, amelyet Ikarusnak hívtak. A típus az ötvenes évek legelején állt forgalomba, a hatvanas évek közepéig egyaránt rótta a vidék poros útjait és a városok macskaköves utcáit, majd eltûnt a köztudatból. Az ország egyetlen felújított, két roncsból összeépített különlegességét Krepsz Zoltán mutatja be. Fotó: Papp Zoltán.
Nem néztem utána, de erõsen gyanítom: én voltam az elsõ, aki a kilencvenes évek végén rendszeresen cikkezni kezdtem a régi magyar autó- és trolibuszokról, az elfeledett Csepelekrõl, a Mávautról, és ma már tudom, írásaimnak barátságokat köszönhetek.  Emlékszem, 1998 szilvesztere elõtt két nappal felhívott Négyesi Pál, hogy „varázsoljak” valahonnan Ikarus 55-öst, mert egy holland fiatalembernek – akinek otthon akkor még volt saját farmotorosa – szeretné megmutatni, lám, nekünk, magyaroknak is maradt még valami a világhírû Ikarus-legendából. A varázslat sikerült, másnap négyen zsúfolódtunk be a hórihorgas Jos háromajtós Puntójába, és irány Tatabánya, a Vértes Volán Rt. telephelye. A tûzpiros, panorámaablakos busz levett minket a lábunkról, azóta is õrzöm a ködös udvaron rólunk készült csoportképet, majd 1999 nyarán újra találkoztunk.
 Még létezett az AutoClassic, már megjelent egy Csepel D350-írásom és több felhívásom roncsokról, amikor Négyesi Pál fõszerkesztõ felvetette, folytassam a bemutatókat, és következzék a tatabányai faros. Igazi idõutazás volt! Az öreg Ikarus feljött Budapestre, stílusosan az egykori Engels téri állomáson találkoztunk, majd amikor a fotózás kedvéért cirkáltunk a városban, szinte megállt az élet a busz látványától. A cikk jól sikerült, terveztük a következõ részeket, aztán minden másképpen alakult – csak a közlekedési vállalat dolgozóinak lelkesedése nem lohadt. Az évek során tartottuk, és tartjuk máig is a kapcsolatot, de Hoffart Ferenctõl, a Vértes Volán Rt. jármûfenntartási vezetõjétõl 2001-ig mást szinte alig hallottam azon kívül, hogy: „Zoli, segíts nekünk  Ikarus 30-ast találni!” Az érdem végül nem az enyém lett, ennek ellenére úgy örülök az elkészült „Nejlonnak”, mintha a sajátom lenne. Mielõtt rátérek a busz, illetve inkább buszok történetére, szeretném tisztázni azt a körülményt, amellyel gyakorlatilag rendre szembesülök, ha találkozókon vagy máshol járok. Nem vitás, hogy szerte az országban vannak még roncs Ikarus 30-asok, jómagam is többrõl tudok, de felújított, mûködõképes példánya itthon jelenleg csak a Vértes Volán Rt.-nek van.
(A teljes cikk a Veterán Autó és Motor 2006/02. számában olvasható. Az újság megvásárolható vagy megrendelhetõ szerkesztõségünknél.) |
Hivatalosan ez volt az elsõ autóbusz, amelyet Ikarusnak hívtak. A típus az ötvenes évek legelején állt forgalomba, a hatvanas évek közepéig egyaránt rótta a vidék poros útjait és a városok macskaköves utcáit, majd eltûnt a köztudatból. Az ország egyetlen felújított, két roncsból összeépített különlegességét Krepsz Zoltán mutatja be. Fotó: Papp Zoltán.
