Reális vágy, vagy a valóságtól teljesen elrugaszkodott képzelgés egy Rolls–Royce birtoklása? Milyen érzéseket kelt az emberekben a világ legjobbjának tartott autó: irigységet, tekintélyt, megvetést, csodálatot? Póla Gergely egy muzeális minősítésű Silver Shadow Mark I-esen keresztül nyújt bepillantást a Rolls–Royce-okat körülvevő furcsa, édes-fanyar világba. A fényképeket Papp Zoltán készítette.

A Silver Shadow 1965-ben jelent meg az elavult Silver Cloud utódaként. A tízéves modell nemcsak műszakilag volt idejétmúlt, az „épphogy ponton" karosszéria is ósdinak hatott, jóllehet a Rolls–Royce tulajdonában lévő Mulliner saját tervezésű, modernebb felépítményeket is készített a típushoz. Bár az 1959-ben debütáló V8-as, 6230 cm³-es erőforrás és a General Motors-származék váltó viszonylag korszerű darab volt, az alvázas felépítmény, a dobfékek és hátsó laprugók közel sem. A mérnökök úgy gondolták, hogy két mezőt lépnek előre: nemcsak lecserélik az idejétmúlt mechanikai elemeket, hanem a Citroëntől átvett szintszabályozó révén pazar kényelmet biztosítanak az új Rolls utasainak. Eleinte két, első és hátsó szabályzóval látták el a Silver Shadowt, ám később az elsőt feleslegesnek ítélték, így 1969-ben elhagyták. Párhuzamosan Bentley T1 néven is gyártották a típust, a Rolls–Royce-énál jóval kisebb darabszámban. Míg az Ezüstárnyék normál kiviteléből közel tizenhétezer készült, addig Bentley név alatt ennek csak mintegy tizede hagyta el a crewe-i üzemet.

Füleky Györgynek is régi vágya volt egy Rolls, ám konkrét lépéseket egészen addig nem tett, amíg barátjával Toyotákat nem kezdett keresni az interneten. 2005 nyarán egy németországi weboldalt böngészve kíváncsiságból az R betűre kattintott és átfutotta a kínálatot – másnap már kint is volt Németországban, Regensburg mellett.

A cikk folytatódik, a Veterán Autó és Motor 2006/9. számában olvasható.