A háromévi munkával felújított T Ford első útja kis híján egy Wartburgba vezetett. A vérfagyasztó pillanatokat szerencsére karcolás nélkül megúszta a kocsi, így Ocskay Zoltán elmehetett vele próbaútra, Papp Zoltán pedig megörökíthette az első kirándulást.

Mindössze fél méter választotta el a két kocsit – meg persze bő hatvan év és jelentős értékkülönbözet, viccelődhetnénk, ha nem lett volna a jelenet vérfagyasztó –, amikor a Ford motorja lefulladt és a kocsi megállt. Szerencse, hogy így történt, mert különben Soponyai József nem őrizné jó emlékezetében a Veterán Autó és Motort. Meglehetősen baljóslatúan kezdődött az egész.

A T Ford az utcaszint alatt lévő garázsban volt, onnan kellett volna kiállni vele, hogy a tiszteletünkre elhatározott első útját megtegye, amelynek során megfelelő hátteret keresünk a fényképek elkészítéséhez. A motor életre keltése során azonban az önindító fogaskereke megszorult, és se ki, se be. Nem volt mit tenni, a tulajdonos csavarhúzót és kulcskészletet vett magához, levonult a szerelőaknába, levett egy fedelet és kiszabadította a nyűgös fogaskereket.

Az Amerikai Egyesült Államokból 2001-ben érkezett Biatorbágyra a kocsi, a Baltimore melletti Stevensville-ből vásárolta Soponyai József. Az Ebay aukciós honlapon találta, és némi szerencsével jutányos áron megkapta. Az 1922-es kiadású négyajtóst bemutató hirdetésben hosszú lista szólt arról, hogy mi minden van jó állapotban a kocsin, és igaznak is bizonyultak a dicséretek. „A küllők kemények, a gumik tartják a nyomást" – írta a hirdetés. Mindössze az egyik kerékjárati dobnál került elő egy 20 centiméteres rozsdafolt, más karosszériahiba nem akadt.

Az eladó küldött a kocsival pár dolgot, például korabeli gyertyakábeleket és vezetékeket. Egy a motorra szegecselt réztábla tanúsága szerint ezt a T modellt 1956-ban felújította a Hayden & Mueller cég, és plaketten még az új hengerfuratot is feltüntették. Ha már itt tartunk, említsük meg, hogy a restaurálás során másodszor is generálozták a motort, s a hátsó hengeren előkerült egy kis repedés, ezért abba persely került, Cseh Ferenc végezte a kárpitosmunkákat, nagyon szépen, korhű anyagokat és régies varrást alkalmazva. A karosszéria farészei épek voltak, eredeti küllők kerültek vissza a kerekekbe, csak éppen ki kellett őket fűzni, lecsiszolni, lakkozni. Gumit sajnos muszáj volt vásárolni, 120 dollárba került darabja. A fényszórókba új égőket kellett tenni, és pár apróbb alkatrészt az USA-ból rendelt a gazda, például a kurbli kikötőjét. A fényezés elemenként történt, kétkomponenses Sikkens festékkel.

A vásárlás után jó ideig pihent az autó, majd amikor elkezdődött a felújítás, kisebb–nagyobb megszakításokkal három évig tartott a munka, mint sokszor előfordul, a látványos fázisoknál kissé felgyorsulva.

A teljes cikk a Veterán 2008/12. számában olvasható.