Sokan úgy tartják, hogy a legklasszikusabb MG-k a T sorozathoz tartozó kocsik. Ocskay Zoltán a legkésőbbi változat, a TF egyik korai példányával ment próbaútra. (Fotó: Papp Zoltán)

Az itt látható MG TF negyedikként hagyta el az abingdoni gyárat. Ez a tény – mármint a negyedikség – kétségtelenül emeli az értéket, még akkor is, ha utána még 6996 darab 1250 cm³-es motorú MG TF-et készítettek, tehát nem számított éppenséggel túl kis sorozatú autónak. A negyedik darab története szinte teljesen ismeretlen, annyit tudunk róla, hogy az 1953-as gyártás ellenére csak 1954-ben helyezték forgalomba, és mindaddig az USA-ban, Kaliforniában használták, amíg magyar tulajdonosa, Sárdi Zoltán az interneten fel nem fedezte és meg nem vásárolta. A forgalomba helyezés dátumát azért tudjuk pontosan, mert a kocsi ajtózsebéből előkerült az eredeti átadási okmány. Nehezen magyarázható módon az MG T sorozata Magyarországon nem túl gyakori, van egy TD, és most készült egy másik TF is.

Amikor az MG Midgetről beszélünk, többnyire a hatvanas évek elejétől gyártott Austin–Healey Sprite MG-emblémás változatára gondolunk. Pedig a márkanév már jóval korábban, 1928-ban megjelent az MG háza táján. Első viselője az M modell volt, és az akkor sikert hozó recepthez mindvégig ragaszkodtak. A kétüléses kocsiban a háttámlák épp csak egy kicsivel vannak a hátsó tengely vonala előtt, az orr hosszú, a sárvédők szabadon hagyják a kereket.

Csinos és olcsó – ez volt a Midgeteknél használt szlogen, és mivel egyik jelző sem túlzott, hamar megszerették a sportos kiskocsikat a brit és a külföldi vevők egyaránt. A mai népszerűség oka is a jó forma és a kiforrott szerkezet, viszonylag egyszerűen felújítható bármelyik, és a kellő figyelemmel, szakértelemmel végzett restaurálás után sokáig lehet örömautózni a T sorozat minden tagjával. A fentiek fokozattan érvényesek a TF-re, a sorozat utolsó képviselőjére, amely természetesen a legkorszerűbb és a legkényelmesebb volt.

– Van benne szél, ezért mindig megfelelő sapkában és ruhában utazunk. Ez azért is fontos, mert nem olyan, mint egy szokványos öreg autó, elég gyors, lehet vele tartani a forgalom ritmusát autópályán is – foglalta össze az TF-hajtás öltözködéstechnikájának alapjait a tulajdonos, aki nemrégiben tette meg az első nagyobb utat a frissen restaurált kocsival. – A városban már mentem vele 10–20 kilométeres köröket, de a komolyabb túra a Budapest–Keszthely–Budapest útvonal volt. Mindenféle hiba nélkül autóztunk, kíméletesen, nem engedtem a fordulatszámot 3500 fölé, tehát az 50–55 mérföldes sebességgel, nyugodtan jöttünk–mentünk.

(A teljes cikket a Veterán Autó és Motor - 2009/06. számában találja.)