Korának leggyorsabb elsőkerék-hajtású járműve volt, mégsem csupán emiatt érdekes a Citroën SM. A két, vitathatatlanul karakteres márka nászából született szédületesen izgalmas autót Juhász Béla és Póla Gergely mutatja be. A fényképeket Papp Zoltán készítette.

Egészen elképesztő érzés, amikor jobb lábunkkal egy Maserati motort táplálunk: vészes hang, nyers erő, lenyűgöző dinamika. Mindehhez remekül passzolnak a talpig olasz felépítmények – de vajon mennyit módosul az összhatás, ha jellegzetes francia ruhába bújtatjuk a talján szörnyeteget? Eufórikus tudathasadás: ilyen karakterű motort sohasem építettek a franciák, viszont a stílusú és a különleges úttartás az ő védjegyük.

Az SM-be ülve az ember első benyomása: ez pazar! A második: hova lett a fékpedál? A kuplung- és a gázpedál között restelkedő, Palma gumimatrac-pumpához hasonlító labda eszünkbe juttatja; egy bizony igazi, hamisítatlan DS-származék. Sajátos logika szerint, de minden kezelőszerv jól elérhető, az összes kijelző kiválóan látható, hiszen valamennyi a vezető felé fordul. Az olasz GT-k stílusában konzol választja el az első két ülést, abból emelkedik ki az elegáns váltókulissza. Érdekesen működik ez a V6-os. Mintha folyamatosan köszörülné a torkát, annyira nyers a hangja. Egyszerű ennek magyarázata: ahhoz, hogy egy V8-as motor kiegyensúlyozottan járjon, a hengerek szögét 90°-ra kell venni, ugyanez a paraméter a V6-osoknál 60°-on ideális.

Az SM alumínium motorháztetővel szerelt, önhordó, acélból sajtolt karosszériáját szélcsatornában alakították ki, hiányoznak róla az éles gerincek, a lapos síkok. A karosszéria Cv értéke 0,46, ami 25 százalékos javulást jelent a DS-hez képest. Az autó eleje ívelt – akár egy szuperszonikus repülőgép orra – egészen a lökhárító alatt elhelyezkedő beömlőnyílásokig, amelyek a motor és a fékek hűtését szolgálják. Aki ült már Citroënben, tisztában van vele, micsoda kényelmet és útfekvést nyújt a hidraulikus rendszer, amely az évek során a cég szimbóluma lett.

Ez olyan jármű, amely sok tekintetben kiállja az összehasonlítást a legmodernebb autókkal is. A mai útviszonyokat tekintve nem értem, miért nem a hidraulikus rugózású Citroën lett a piacvezető márka Magyarországon, hiszen annyira észrevétlenül siklik a kátyúk felett, mint egy légpárnás hajó (viszont kis sebességnél, a hidropneumatikus elemek nyugvó helyzetből való kezdeti kitérítéséhez szükséges erő miatt zötyög. A szerk.). A menetdinamikájáról csak felsőfokban tudok írni. Miután az óbudai forgalomban kipróbáltam a Citroënt, biztosan állíthatom, hogy a hetvenes évek csúcstechnikájával nem kihívás a többi autóst magam mögött hagyni. Csak remélni tudom, hogy rendőr nem látott.