Kosár


 x 
A kosár üres

Augusztusi lapszámunk

Heti hírlevél

Maradjon jól informált!

Ha feliratkozik heti hírlevelünkre, biztosan nem marad le a veteránautózáshoz és -motorozáshoz kapcsolódó híreinkről és más érdekességekről!

Elfogadja adatkezelési nyilatkozatunkat és feliratkozik hírlevelünkre?
captcha 

A dzsigoló csajozik - FIAT 130 3200 Coupe

FIAT 130 3200 Coupe 3A korának minden műszaki csemegéjével felszerelt, legnagyobb FIAT kétajtós próbaútja kapcsán Ács Tibor bemutatja a kevéssé ismert 130-as limuzin és kupé történetét.

Az ötvenes–hatvanas években a FIAT komoly sikereket tudhatott maga mögött. Fifikás pici és remek középosztálybéli kocsikat épített, s a nyitott tető szerelmeseinek is kínált többé–kevésbé vállalható alternatívát. Ezek után a cég elnökét, dr. Dante Giacosát sokáig nem izgatta a feladat, hogy autóival a privilegizált közönség soraiban is megméresse magát. A zseniális főnök idővel mégis beadta a derekát, és az 1969-es genfi szalonon a kiöregedő, szinte már antik – kabrió, limuzin és kupé karosszériával kínált – Alfa 2600 és Lancia Flaminia közé szép csendben betolta saját kocsiját. A korának legmodernebb technikájával felszerszámozott, korábban sosemvolt méretű FIAT 130-as a hathengeres limuzinok közé minél feltűnésmentesebben igyekezett befurakodni.

Láthatatlan?

FIAT 130 3200 Coupe 14Giacosa a tömegbe beolvadó, láthatatlan autót akart. Olyat, amely belső értékeivel érdemli ki helyét a FIAT periódusos rendszerében, mégpedig a nemesfémek oszlopában. A geometrikusan sarkos formákat felvonultató limuzin azonban nehezen tudott a háttérben maradni. Még a GM formatervező pápájának, Bill Mitchellnek is volt véleménye róla: „A kocsi formája nagyon mély benyomást gyakorolt rám. Az az autó, amelyről simán elhiszem, hogy egy álló napon át, megállás nélkül lehet vele kényelmesen 160-nal utazni.”

Giacosa azonban nem elégedett meg ennyivel. A korábban a Pininfarinának és a Ghiának is tevékenykedő, a FIAT Stílusközpontjának felépítésében aktívan részt vállaló Mario Felice Boano jegyezte karosszéria mellett ugyanis a 130-as teljes géntérképe – motorja, futóműve és beltere is – új volt. Giacosa elképzelése szerint a három tervező nevéhez köthető, közel ötméteres limuzin így elég lapot kapott a játékhoz. A korábban a Ferrarinak dolgozó motorguru, Aurelio Lampredi tervezte az erőforrását. A harmadik személy pedig – ki is lehetett volna más? – maga Dante Giacosa, a Torinóban mindenek felett lebegő Dottore volt. ők hárman varázsoltak eszes és fáradhatatlan utazót a nyugdíjba vonulás előtt álló Giacosa negyvenéves pályáját lezáró akkordnak is tekinthető konstrukcióból.

Sokkarátos technika

FIAT 130 3200 Coupe 11A 130-as projektje már 1963-ban elkezdődött, de igazán 1965-ben kapcsoltak rá Torinóban a fejlesztésre, és 1967 közepén állt kerekekre az első prototípus. A minta a 2300-as volt, de az elsőre felpumpált 125-ösnek látszó 130-as annál nagyobb lett. Mivel a Dinót nem sokkal korábban mutatták be, sokan azt hiszik, hogy annak erőforrása hajtja a 130-ast – de nem az. A Dino V motorja 64 fokos, a FIAT-é 60, eltérő a löketük, furatuk is, és a Dino motorja kétszer két lánccal hajtott vezérműtengelyt kapott. Tehát a FIAT hengersoronként fogazott szíjjal hajtott egy vezérműtengelyes, alumínium hengerfejes, 60 fokos hengerszögű, rövid löketű erőcsomagját az ex-ferraris Lampredi újonnan konstruálta, kimondottan a 130-asba. A prototípusokban a dupla Weber karburátorok 2,6 literes motort etettek, a szériamodellbe azonban már 2866 köbcentisre fúrták a blokkot.

A futómű elöl–hátul független felfüggesztést kapott. Elöl keresztlengőkarból, torziós rúdból és stabilizátorból álló futóműre támaszkodik a több mint másfél tonnás kocsi, hátul pedig – a korában óriási feltűnést okozó, az 1969-es torinói szalonon bemutatott FIAT Dino 2400-ban is megjelenő – hossz- és keresztlengőkarból, tekercsrugóból öszszerakott rendszerre. Akkoriban meghökkentő volt a négy belső hűtésű tárcsára ható kétkörös, rásegítéses, hátsó fékerőszabályozóval kiegészített fékrendszer és a négy irányba állítható szervokormány is. Váltóból az öt fokozatot tartalmazó ZF és a háromfokozatú Borg–Warner közül választhatott a vevő.

FIAT 130 3200 Coupe 25A nemes FIAT a kis helyigényű V6-osnak is köszönhetően öt személy részére biztosított kényelmet. Nagyvonalú extralistáján olyan dolgok is szerepeltek, mint a dupla szellőzőrendszer. A 130-as vezetése gyerekjáték volt, ideális hosszú távú utazáshoz – Giacosáék joggal hitték, hogy igazi dzsókert tartanak kezükben. Egy ötös összehasonlító tesztben azonban – ahol a BMW, a Mercedes, az Opel és a Jaguar jelentette a konkurenciát – kocsijuk csak a harmadik helyen végzett. A 130-as volt közülük a legolcsóbb, biztonságos menettulajdonságokkal rendelkezett, de gyengének találták a tesztelők. Torinóban erre feljebb csavarták a teljesítményt: 96-ról 102 mm-re fúrták a hengereket, így a motor 140 helyett 165 lóerőt tudott. Az új nagymester 1971-ben debütált, ismét Genfben, mégpedig a szintén új – a Pininfarinánál tevékenykedő Paolo Martin által tervezett és náluk is gyártott – kupéban. Ezzel a V6-ossal kényelmesen megfutotta a 180-at a kocsi, bár igazán csak 4000 felett kelt életre a motor, és 18 litert simán elégetett.

A limuzinnal szemben a kupé ellenállhatatlanul elegánsra sikeredett, az olajválság környékén azonban nem sikerült felpörgetni a 130-as elkeserítő eladási darabszámait. A reprezentatív jellegzetességeket nélkülöző giga-FIAT sosem fogyott igazán jól, pedig Pininfarináék még tovább is gondolták a konstrukciót. A kupé alapjaira 1974-ben egy Maremma névre keresztelt háromajtós sportkombit, egy évvel később pedig egy négyajtós limuzint, az Opera prototípusát is elkészítették. Giacosának azonban szembesülnie kellett azzal, hogy a FIAT-nak a prémiumkategóriában nem igazán terem babér, így 1976-ban a limuzin, rá egy évre pedig a kupé gyártását is feladták.

Egyéjszakás kaland helyett társ

FIAT 130 3200 Coupe 43Ez a Coupe Olaszországból származik, Tóth Károly két évvel ezelőtt nyolc–tíz, 1965 és 1980 közötti FIAT-okból álló gyűjteményét – amelyet többek között 500-as, két 124-es és 125-ös, 132-esek, egy 2000-es Dino és egy Campagnola alkot – szerette volna egy 130-as limuzinnal teljessé tenni. Ki is nézte a kocsit az interneten, majd elkezdte szervezni az utazást. Indulás előtt azonban egyik barátja felhívta figyelmét egy kupéra is, melyet a limuzintól 25 kilométerre, a Torino melletti Piacenzában kínáltak eladásra. Így történt, hogy a pénteken meghirdetett, minden gyári extrával felszerelt kupé szombaton már a Károly lakóautója mögé akasztott tréleren indult hazafelé, hogy itthon restaurálás után napi használatban legyen. „Két év alatt 22 ezer kilométert mentem a 130-assal. Megszokást egyedül az üléshelyzete igényel – a volán szinte a sofőr ölében van –, egyébként kisujjal lehet kormányozni, fantasztikusan jó az egyenesfutása, stabil az útfekvése, jók a fékei is. Nem akar megcsúszni és kitörni, bár a mai járművekhez képest nagyobb pedálerő szükséges a hatás eléréséhez. Rettenetesen agilis, a teljes fordulatszám-tartományban erősen húz, 60 km/h-ig nagyon jól gyorsul, onnantól hiányzik egy fokozat, de 110-tól 190-ig ismét alig lehet követni, hogy a fordulatszámmérő vagy a sebességmérő mozog gyorsabban” – mondja tapasztalatait Károly. Az automata 130-as lábfüggő fogyasztásáról említi, hogy „18 literről indult, majd a beállítások után 13–14-re lehetett leszorítani városban, bekapcsolt légkondicionálóval. A kocsi számára teljesen természetes 180 km/h-nál 15–16 litert éget el, ha viszont nem hajtják 130-nál gyorsabban, akár 11-gyel is elmegy.”

Dupláztak

Giacosáék alaposan felkészítették a 130-ast a megmérettetésre, erről Károly összes extrával felszerelt kupéja kapcsán is meggyőződtünk. Sok mindent alapból megdupláztak rajta például a motortérben: bal és jobb oldalra is jutott egy bowdennel mozgatott géptetőzár. Kétszólamú a kürt, s a gyújtást is megkettőzték – felárért kínáltak elektromos gyújtást a 130-ashoz, de a hagyományos trafóst is beépítették még; egy csatlakozó átkötése után gyorsan ment az átváltás.

FIAT 130 3200 Coupe 29Károly autója 1974-es, „ebben az évben építettek először feszültségszabályozós generátort FIAT-ba, így az enyém is megkapta ezt.” Dupla a kesztyűtartó is, s van két különleges – a dzsigolók életét megkönnyítő – extra is a kupéban. Az egyik a bal oldalon, a kézifék ugyanis az üléstől balra került, de behúzva sem gátolja a bejutást az utastérbe, mivel le lehet engedni a padlóra. De nagyobb tudomány, hogy a sofőr egy, a kormány alá szerelt karral az utasoldali ajtó zárját oldani tudja – így teheti nagystílűen szabaddá az utat a hölgy(ek) előtt a fedélzetre.

Hátul is méretes a hely, s az utasoknak fényforrás, könyöktámasz és napellenző is jutott. A hátsó ablakok kézzel, az elsők elektromosan leengedhetők, természetesen klíma és szervokormány is van. A hangszóró-kiépítés már a hetvenes években is négy hangszórót jelentett, elektromos antennával.

Kemény munka volt

FIAT 130 3200 Coupe 46Károly kupéjának előéletéről – amely az egyetlen ilyen állapotú példány hazánkban – annyit lehetett megtudni, hogy első tulajdonosa egy hölgy volt. ő nyolcvanéves korában, 15 évvel ezelőtt adta be egy autókereskedésbe. Új gazdájának lehettek vele tervei, de semmit sem csinált vele. Halála után került fel a 92 ezer kilométert futott FIAT az internetre.

„Bár kívülről nem volt rossz állapotban, tele volt buta hibákkal, ezért horrorisztikus munka volt megcsinálni. Nem volt például tankajtaja, megette a korrózió. A hátsó szélvédő koszorúja is teljesen el volt rohadva, oldalán pedig, az emblémák helyén, lyuk tátongott. A sárvédőívek és az ajtók viszont sértetlenek voltak, így csak egy leheletvékony fényezés került a kupéra, s összesen négy kilogramm gitt, melynek nagy részét lecsiszolták” – meséli Károly. Érintetlen a motortér is, csak a kopó alkatrészek – vezérműszíj, szelepek, gyertyák, szűrők – lettek cserélve. „Egyáltalán nem egyszerű feladat a 130-as üzemben tartása, mivel gyakorlatilag semmilyen FIAT 130 3200 Coupe 48alkatrész nincs hozzá. Minden évben járok az imolai börzére is, de idáig csak egyszer sikerült egy hátsó lámpaburát beszereznem” – folytatja Károly. Cáfolja ugyanakkor a rozsdásodási hajlamot: „1,25-ös lemezből készült minden sárvédő, a küszöbök, sőt az egész karosszéria. A doblemez, a nyúlványok, a fenéklemez pedig kettő milliméter vastag. Rozsdaállóságáról annyit, hogy a pótkeréktartóban például állt a víz, én engedtem ki, amikor hazahoztuk. S a magnéziumfelnit már foltokban kikezdte a rozsda, a pótkeréktartó festést sem igényelt.” Így meg kell állapítanunk, hogy bár a privilegizált közönség nem értékelte a 130-as erősségeit, Giacosa és csapata tényleg előremutatót alkotott. Mindenestre, tanulván ebből, a FIAT sokáig nem próbálkozott a kategória meghódításával.

Cikkünk teljes terjedelmében - további képekkel és információkkal - a Veterán Autó és Motor 2010/03. számában olvasható. Az újság megvásárolható webshopunkban vagy megrendelhető szerkesztőségünknél.

FIAT 130 3200 Coupe 26 FIAT 130 3200 Coupe 51

FIAT 130 3200 Coupe 52