veteran
Veterán Autó és Motor éves előfizetés (12 lapszám)
11880 Ft
Melyik számtól kéri az előfizetést? Tooltip

Kosár


 x 
A kosár üres

Szeptemberi lapszámunk

Heti hírlevél

Maradjon jól informált!

Ha feliratkozik heti hírlevelünkre, biztosan nem marad le a veteránautózáshoz és -motorozáshoz kapcsolódó híreinkről és más érdekességekről!

Elfogadja adatkezelési nyilatkozatunkat és feliratkozik hírlevelünkre?
captcha 

Fa­ros ti­zen­ket­tes

Tizenkettes 4Igaz ugyan, hogy a kerek évfordulóról való megemlékezéssel kissé megkéstünk, de ötvenegy év távlatából is érdemes visszatekinteni a farmotoros Ikarus 66-os típus – a ma is sokak által csodált Faros – debütálására az azóta már megszűnt tizenkettes járaton. Az összeállítást Farnadi Zsolt készítette.

A második világháború után Budapest és a vidéki nagyvárosok egyre zsúfoltabbá váló tömegközlekedése igényt támasztott a járműiparral szemben egy korszerű, mintegy százszemélyes, de méretei ellenére is fordulékony városi, illetve elővárosi autóbusztípus megtervezésére. Az Ikarus gyárban már 1952-ben elkészült P. Horváth György tervei alapján az önhordó karosszériás, farmotoros 66-os típuscsalád A58-as prototípusa, de sorozatgyártására nem került sor. Az 1953–54-ben bemutatott Ikarus 55 típusú távolsági busz formatervezési és szerkezeti alapelveit felhasználva tervezték meg az ötvenes évek közepén a később sorozatban gyártott (1959–72) két-, illetve háromajtós 66-os városi autóbuszt.

Tizenkettes 3A Fővárosi Autóbuszüzem (FAÜ) számára próba céljára átadott prototípus – amely a FAÜ-nél a „Próbakocsi 456”, illetve a GF-100 rendszámot kapta – 1955 elején készült el. A kezdeti műszaki problémák kiküszöbölése után még az év júliusában próbajáratokat teljesített a 12-es vonalon, és forgalomba állt az 5-ös, 7-es és 45-ös viszonylaton is, majd szeptemberben állt a FAÜ állományába. Az impozáns külsejű, 11 370 mm hosszú, 5550 mm tengelytávú önhordó karosszériát három kettős szárnyú, levegőműködtetésű harmonikaajtóval látták el. Ezek elöl és hátul három–három, középen négy szárnyrészből álltak. Ez az elrendezés az első és hátsó keskeny ajtón egy–egy utas leszállását, a középső széles ajtón két utas egyidejű felszállását tette lehetővé. A busz saját tömege 8700 kg volt, a 27 ülő- és névlegesen 73 állóhely teljes kihasználtsága esetén a hasznos össztömeg elérte a 15 000 kilogrammot. Erőforrásként a Csepel D–613-as hathengeres, 7893 cm³-es, 125 lóerős dízelmotor szolgált, egységet képezve az 5+1 fokozatú ATRA–ASH típusú sebességváltóval. Innen rövid kardán továbbította a nyomatékot a hátsó hídba épített differenciálon és második áttételen keresztül a hátsó kerekekre. A fékrendszer kétkörös légfékből, kézifékből és a csak kezdetben alkalmazott, hátsó kerekekre ható levegős vészfékből állt. A nagy megengedett össztömeg miatt dupla görgős kormányművet építettek be az irányítás megkönnyítése érdekében.

Tizenkettes 5Az új autóbusz nagy lépésnek ígérkezett a FAÜ járműparkjának korszerűsítésében, de hibái is hamarosan megmutatkoztak. A tulajdonképpen távolsági busznak tervezett típus magas padlószintje, az üléssorok közötti szűk tér, valamint a keskeny első és hátsó ajtó nehezítette az utascserét. Az alacsony ablakok csak korlátozott kilátást nyújtottak az álló utasok számára, bár ezt a hiányosságot némileg pótolták a felettük húzódó felülvilágító ablaksorok. A 66-os modell hosszabb volt, mint az Autóbuszüzemnél addig közlekedő szóló autóbuszok, ezért a szűk, kanyargós utcákban nehezen fért el. Pozitívumként említhető viszont, hogy a jármű fordulékonysága a tekintélyes méret ellenére megfelelt az elvárásoknak.

Tizenkettes 7A hosszirányban beépített farmotor, amely a felépítmény hasznos teréből közel 1200 mm-t elfoglalt, a kocsi kielégítő gyorsításához gyengének bizonyult. A mintegy 61 km/h végsebességet csak lassan érte el a jármű. A hasonló motorral szerelt Ikarus 60-as megengedett össztömege 2000 kg-mal kisebb volt – legfeljebb hatvan utast szállíthatott –, és így is lomha járműnek számított. A 66-osokba ezért egy idő után 8275 cm³-re növelt hengerűrtartalmú, 145 lóerős D–614.2 típusú motorokat építettek be. A távkapcsolású ATRA sebességváltóval is adódtak kezdetben problémák.

A GF-100 rendszámú prototípus az 1956 nyaráig tartó próbajáratok után visszakerült a gyárhoz. Az 1959-től szériában gyártott modellen formailag és szerkezetileg is változtattak a prototípushoz képest: többek között szélesebb viszonylatjelzővel, hangosítással és a homlokfalon elhelyezett fényszórókkal látták el a két- és háromajtós kocsikat. A FAÜ-höz 1959 márciusában érkezett az első húsz autóbusz, ezek a vállalatnál a GA-08-37 és GA-08-56 közötti rendszámokat kapták.

Tizenkettes 81959 első negyedévében a főváros autóbuszai már 71 millió utast szállítottak, ebből jelentős szám esett a Moszkva tér és a Boráros tér között közlekedő 12-es vonalra. Az évtizedek folyamán ezen a viszonylaton rendszeresen vagy kísérletképpen járatott MÁVAG, Rába, Renault és próbaként pótkocsival ellátott Ikarus 60-as buszok után a FAÜ nagy befogadóképességű típust akart közlekedtetni, ezért itt állították szolgálatba a húsz új autóbuszt, az Ikarus 60-asok mellett.

A járművek 1959. március 20-án sorakoztak fel a Mező Imre garázsban, majd bemutatták őket a Hősök terén is. Rendszeres járatra március 21-én, szombat reggel indultak először a Boráros téri és a Moszkva téri végállomásról. Az utazóközönség gyorsan megszerette, Kék Csodának becézte az új típust, és persze mindenki ezekkel a kocsikkal szeretett volna utazni. Az Ikarus 66-osok alkalmasságát rövid időn belül próbára tette az is, hogy 1959. május és június hónapban a Nagykörút és a Rákóczi út átépítése miatt a körút forgalmát a Wesselényi utca és a Bérkocsis utca közötti szakaszon mindkét oldalon szűk mellékutcákon vezették keresztül.

Tizenkettes 11A gyártól még 1959 májusára rendelt újabb hetven Ikarus 66-osból 1960-ban érkezett meg ötvenöt darab az Autóbuszüzemhez. Az összesen hetvenöt farmotorost számláló állományt a Fürst garázs üzemeltette. 1962-ben a 12-es vonalát meghosszabbították a Petőfi hídon keresztül a Bocskai út – Karolina út – Alkotás utca útvonalon, mindkét irányban körforgalmat kialakítva, így a buszok igénybevétele is jelentősen megnőtt.

A már említett hiányosságai és hibái miatt ez a típus végül is nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ellene szólt az is, hogy a nyugati országokban már bevált csuklós konstrukciók kedvezőbb megoldásnak bizonyultak nagy utaslétszám szállítására. Az először érkezett húsz autóbuszt 1962-ben törölték a FAÜ állományából, és átadták a Mávautnak. A további ötvenöt kocsit – melyek más, 1-es, 7-es, 45-ös viszonylaton is közlekedtek – 1964. december végéig fokozatosan vidéki AKÖV vállalatoknak adták át. Budapest tarka autóbusz-állományából így végleg eltűnt a 66-os modell, helyét Ikarus 620-asok, majd a FAÜ csuklós buszok ITC 600, IC 660 típusai, Ikarus 180-asok és végül a 280-asok vették át. A 12-es vonal Moszkva tér és Boráros tér közötti szakaszát – melyen 1932-től jártak autóbuszok – 1989. szeptember 2-án szüntették meg.

Cikkünk teljes terjedelmében - további képekkel és információkkal - a Veterán Autó és Motor 2010/04. számában olvasható. Az újság megvásárolható webshopunkban vagy megrendelhető szerkesztőségünknél.

Tizenkettes 01 Tizenkettes 2

Tizenkettes 6 Tizenkettes 9

Tizenkettes 12 Tizenkettes 13