otyt
Oldtimer & Youngtimer éves előfizetés (6 lapszám)
5340 Ft
Melyik számtól kéri az előfizetést? Tooltip
veteran
Veterán Autó és Motor éves előfizetés (12 lapszám)
11880 Ft
Melyik számtól kéri az előfizetést? Tooltip

Kosár


 x 
A kosár üres

Szeptemberi lapszámunk

Heti hírlevél

Maradjon jól informált!

Ha feliratkozik heti hírlevelünkre, biztosan nem marad le a veteránautózáshoz és -motorozáshoz kapcsolódó híreinkről és más érdekességekről!

Elfogadja adatkezelési nyilatkozatunkat és feliratkozik hírlevelünkre?
captcha 

Mellékutak bal oldalán - Norton 18

Norton 18 08A romjaiból feltámasztott klasszikus egyhengerest száz kilométeres túrával tesztelte Ocskay Zoltán. A szerző és Phillip Tooth fotói.

Bang! A dörrenés után nagy fekete pöff távozik el a hangtompítószerűség kéttucatnyi lyukán keresztül a hátsó kerék bal oldalán. Régen vártuk ezt a hangot, és szorgalmas olvasóim nyilván unják, hogy minden második motorpróba kapcsán elsütöm a „nézők előtt nem indul” típusú beszámolót, azonban nincs mit szépíteni a helyzeten. Íme egy veterán motor, Norton 18, tehát 500-as, felülszelepelt, 1926-ból, rendszáma, vizsgája van, évente két–három ezer kilométert hajtják, és amikor útnak indulnánk rajta, csak hallgat, hosszasan. A tulajdonos, régi ismerősünk, a Veteránban számos cikket közlő Phillip Tooth kitartóan rugdosta, mire elérte, amit akart, és most végre nemcsak a hang igazolja a működést, jól láthatóan mozognak a szeleprugók, le–fel ugrál a két szelepemelő. Norton 18 01Amíg melegszik a motor, kicsit ismerkedem vele. A gázt a jobb oldali markolat melletti egyik bajusszal lehet adni, mellette nyilván a pótlevegő állítója, bal kézen a dekompresszor és az előgyújtás-állító karja. A hosszú tank jó mélyen van, a két térdem alatt szinte. Ezeknél a régi angol gépeknél bajban vannak az égimeszelők, a nyerget alig lehet emelni, a lábtartót ugyan lejjebb fordíthatjuk, de csak pár centivel, mert máskülönben a váltókar kerülne meszsze. Igen, a váltót ezen a Nortonon már lábbal lehetett kapcsolni, és ha megnézzük, közel áll a régi, kézi kapcsolású váltókhoz, mert inkább kézre, mint lábra esik. A váltással tehát jó lesz vigyázni, a fékkel nemkülönben, mert a pedál közel van a főtengelyvégi lánckerékhez.

Mire ezeken így átrágom magam, Phillip felpattan vadonatúj Buell 1200-asa nyergébe, és elindul előre, állítólag mutatni az utat. A legkevesebb, ha azt mondom, hogy nem aggódik a motorja miatt, pillanatok alatt eltűnik előlem, és mire kiérünk a faluból, már csak a távolban mozgó fekete pont. Én sem kímélem a Nortont, emelgetem jobb lábamat szorgalmasan, néha kis híján állon rúgom magam, olyan magasra kell rántani a térdemet a váltáshoz.

Hidak, kutyák, gyertyák

Norton 18 02Cambridgeshire megyében vagyunk, Londontól északra bő száz kilométerre. Úgy tűnik, errefelé mindenki lótenyésztéssel foglalkozik, egymást érik a mamutbehajtó-méretű kapuk, kovácsoltvasból persze, amelyek aztán végeláthatatlan platán- és juharallékban folytatódnak, és bizonyosan pazar kastélyokhoz vezetnek. Ahol az út nem erdőkben kanyarog, mindenfelé gondosan kerített legelők, lófuttatók, versenypályák. Mellesleg azért indultunk útnak, hogy megfelelő hátteret találjunk a Norton fotózásához, ami vicces, tekintve hogy a falu, ahol Phillip lakik, nyilvánvalóan egy mesekönyv illusztrációi nyomán épülhetett pár éve. Házigazdám otthona 1566-ból való, és az utcában alig akad százévesnél újabb ház, ami mégis, azt valóban archaikus stílusban építették, csak a szakemberek ismerik fel a replikát. Egysaroknyi távolságon belül tíz jó fényképezési hátteret is találtam volna.

Norton 18 03Mindegy, hajtunk keményen, míg csak el nem érünk egy szép, öreg hídhoz – gondolom, az is látott már egyet és mást, néhány Henriket, Edwardot és Richardot a kíséretükkel együtt, amióta megvan –, és ott elkezdődhet a fotózás. Kiderül, Phillipet mindenki ismeri, a motorját kevésbé, büszkélkedhetek vele, mert azt gondolják, hogy az enyém. Az átlag angol sem ért jobban az öreg vasakhoz, mint a magyar, negyven évet simán tévednek, de el kell nézni nekik, ahol annyira komolyan ápolják a hagyományokat, hogy lehet még ötvenes évekbeli ajtókilincset venni a boltban, ott ne kötözködjünk.

Megtárgyalják az időjárást (szép, napos időnk van, he?), a híd melletti kereszteződést (nem látni, ki jön jobbrú’) és a munkalehetőségeket (szó’tak, hogy vágjam le a füvet a patakparton, hát végigsuhintottam, na!). Mire idáig jutnak, már mehetünk is tovább. Előtte azonban panaszkodom kissé, hogy mintha lusta lenne a motor, mire Phillip felvilágosít, amit a pótlevegő karjának néztem, az a dúsítóé, nem véletlen tehát, hogy a motor fuldokolni kezdett, amikor megmozdítottam.

Norton 18 04Amint megfigyeltem, azoknak a falusi angoloknak, akiknek nincs lovuk, kutyájuk van, mert a következő megállásunknál is több házaspár ballag el mellettünk, s mindegyikkel két–három, hosszú pórázon vezetett eb. Hogy miért álltunk meg újra? Rángatni kezdett a motor. A dúsító teljesen vissza volt tolva, tehát más baj lehetett. Phillip észrevette az eltűnésemet, visszafordult, motort cseréltünk. Elindult, de alatta már végképp nem akart menni. Megállt, elővette a nyolcvanéves szerszámkészletet, gyertyát cserélt, mehettem tovább.

Száz a pályán

Mintha gondosan kiválasztott tesztútvonalon járnánk. Először kanyargós harmadrendű utak a dombok között, aztán tempós B-roadok, utána meg kétszer kétsávos gyorsforgalmi. A mögöttem jövő autók nyomnak, szorítanak, nem lehet kirándulótempóban andalogni. A Bonniksen sebességmérő karja jóval a 60-as szám felett csapkod (utólag megnéztem, 66 mph, azaz 102 km/h volt a legnagyobb Norton 18 06tempóm). Egyfelől élvezem a repülést, de azért nem szívesen hajtom szét más motorját, ezért aggódva figyelem a hangokat, rezgéseket. A hüvelykujjammal tartom a gázt, így a jobb kezem három ujjával tudom markolni a kormányt. Próbálom a sebességet növelni, a nagyobb előgyújtás nem segít, a több gáz is csak egy kicsit, nyilvánvaló, hogy ezzel az áttétellel reménytelen a tempó fokozása. Lejjebb húzódni nem érdemes, így is olyan mélyre hajolva kell vezetni, mint egy mai szpídgépet. Egy ilyen tökéletes kondíciójú motoron ülve hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy 1926-ban gyártott szerkezetről van szó, márpedig vannak határok, hiába jó, nem lehet vele százas tempónál kiborítani és előzni. Mondjuk meg sem próbálnám, mert a jobbról előzést gyakorolni kellene, itt kicsit furcsa, még ha otthon megy is.

Amikor visszatérünk a mellékutakra, megnyugszom, bár váltáskor néha megrángatom a dekompresszor karját a kuplung helyett. Mivel ilyenkor a motor rögtön elhalkul, hamar rájövök a tévedésre.

Ecsettel festve

Norton 18 08Bár minden nagyon együtt van ezen a motoron, és kellemesen összeért, jó hangulatot áraszt, valójában töredékből feltámasztott 18-asról van szó. Harminc évvel ezelőtt vásárolta Phillip, váz, villa, két kerékagy, motor, váltó és tank került elő belőle. Nem volt olcsó, ezer fontot fizetett a kupacért. A sárvédőket egyszerűen tudta pótolni, gyártják a profilt, és a félkörből mindenki olyan méretet vág le (a végeket formázva), amilyenre szüksége van. Ez az előnye, hogy Angliában már a húszas években működött beszállítói rendszer a motorkerékpár-iparban, és a gyárak konfekciótermékeket vásároltak. A karburátor kicsit újabb a gyárinál, Amal 276-os. „Ezzel jobban megy” – mondja magyarázatként Phillip, és nincs okunk kételkedni állításában. Az egyebek egy Norton-tulajdonos ismerőstől valók, akinek sok tartalék alkatrésze volt. Saját kezűleg festette le az alkatrészeket, nitróval, ecsettel, és utána tükörsimára polírozta. A tankot egy barátja csíkozta. Fél évig tartott a felújítás, a napi munka után végezte, sokszor a hajnali órákig.

Norton 18 10Akkoriban egy svédországi oldtimer-ralira járt rendszeresen, természetesen motorral. Előző évben a Triumph H-val volt ott, és akkor rájött, hogy a hosszú út miatt jobb gépre van szüksége. Ezért gondolt a Nortonra, és amikor elkészült, meglepődött, milyen gyors. Sajnos az első kísérlet balul ütött ki, az utolsó pillanatban kiderült, hogy nem működik jól az olajpumpa, a ház öntvénye elöregedett, nem lehet rajta segíteni, ezért az 1917-es P–M oldalkocsis gépével ment. (Könnyű annak, akinek ilyen választék áll a garázsában.) Amint hazaért, vett egy újragyártott olajpumpa-házat, és azóta tizenöt ralin vett részt a Nortonnal, Írországban, Németországban, Franciaországban – alkalmanként 2–3 ezer kilométert jelentettek ezek a programok. Mindig tökéletesen működött.

Cikkünk teljes terjedelmében - további képekkel és információkkal - a Veterán Autó és Motor 2010/08. számában olvasható. Az újság megvásárolható webshopunkban vagy megrendelhető szerkesztőségünknél.

Norton 18 05 Norton 18 07

Norton 18 09