otyt
Oldtimer & Youngtimer éves előfizetés (6 lapszám)
5340 Ft
Melyik számtól kéri az előfizetést? Tooltip
veteran
Veterán Autó és Motor éves előfizetés (12 lapszám)
11880 Ft
Melyik számtól kéri az előfizetést? Tooltip

Kosár


 x 
A kosár üres

Motor Klasszik, a Veterán Autó és Motor különszáma

Áprilisi lapszámunk

Heti hírlevél

Maradjon jól informált!

Ha feliratkozik heti hírlevelünkre, biztosan nem marad le a veteránautózáshoz és -motorozáshoz kapcsolódó híreinkről és más érdekességekről!

Elfogadja adatkezelési nyilatkozatunkat és feliratkozik hírlevelünkre?
captcha 

Bor, mámor, Renault - Renault R12

Renault R12 04Franciaországtól Bulgáriáig, Romániától Kolumbiáig számos helyen gyártották a Renault 12-est. A hajdani Csehszlovákia területéről származó túlélőt Gergely Béla és Papp Zoltán próbálta ki.

Már csak egy villanypóznát kell a helyére tennem, majd a kábeleket rákötnöm a hálózatra. Végül az egész elektromos rendszert újra kell ellenőriznem, és ezzel be is fejezem ezt a hosszú és kemény munkát. – Miközben napi teendőit tekintette át Bandi bácsi, gondolatai már teljesen másfelé jártak. Régóta azon tűnődött, hogy a megkeresett pénzéből autót fog vásárolni. Méghozzá igazi nyugatit, egy Renault 12-est. Gyönyörű hófehér lesz, belül fekete, nyikorgós és süppedős műbőrrel, az első ülések között könyöktámasszal, pörgős motorral, kiváló futóművel, nagy csomagtartóval.

Renault R12 05Az 1960-as évektől Csehszlovákiában nagy erőkkel zajlott az apró települések villamosítása. Bandi bácsi villanyszerelőként dolgozott ebben a nagy állami beruházásban. Jól tudta, hogy a munka végeztével nemcsak a falu lakóinak álma teljesül majd, hanem a sajátja is. Az övé csak 1971-ben vált valóra, ekkor vette meg a hőn áhított járművet, amelyet akkor már két éve gyártottak a franciák.

A 117-es projekt

A Renault-nál 1965-ben kezdődött az R8 és az R16 közötti űr betöltésére hivatott új modell tervezése. Az elvárások világosak voltak: az autó legyen gazdaságos és robusztus. Rendelkezzen tágas belsővel és nagy csomagtartóval, motorja viszont a lehető legkisebb legyen. Olcsón és egyszerűen lehessen gyártani, hogy más országok számára is elérhetővé váljon a technológia. Legyen megbízható a külföldi piac számára és elég kényelmes a franciáknak. Szolgáljon többféle változat alapjául. Az új típus külső megjelenését az R16-os ihlette, azonban műszaki megoldásai már eltértek ettől a modellétől. Megmaradt a fronthajtás, az erőforrást itt is hosszában, de már az első tengely elé építették be. Ez a megoldás lehetővé tette, hogy a sebességváltó végtelenül egyszerű szerkezet legyen és karja a padlózatra kerüljön. A kéziféket a kormányoszlop bal oldaláról a jobb oldalra helyezték át, később leköltözött a két első ülés közé. A motorblokk a Cléon-féle öntöttvas maradt, amelyet 1962 óta használtak az R8 és R10 modellekben. 1289 köbcentiméterre növelték a hengerűrtartalmat, így a soros négyhengeres 54 lóerő teljesítmény leadására volt képes.

Renault R12 06A 117-es számmal ellátott tanulmányt alapvetően családi autónak szánta a gyártó. Bemutatásakor, 1969 őszén a Párizsi Autószalonon még csak a négyajtós volt kapható L és TL felszereltségben. Az utóbbi változatban különálló, állítható első üléseket helyeztek el a divatjamúlt egybepad helyett. Könyöktámasszal látták el az ajtókat, világítást szereltek a csomagtartóba és a kesztyűtartóba is. Fűthetővé tették a hátsó ablakot, néhány exportváltozaton pedig külön parkolólámpát helyeztek el az első sárvédő oldalán. A Németországba szállított autókon például volt ilyen világítás, de a keleti blokkba érkezetteken már nem.

1970-ben jelent meg a kombi verzió, amely teljes egészében a négyajtós műszaki alapjaira épült. Még ugyanebben az évben piacra dobták a legerősebb R12-est, a Gordinit, melynek 1565 köbcentis motorja az R16 TS-ből származott, a blokk és a hengerfej alumíniumötvözetből készült. Elöl hűtött, hátul normál tárcsafék, ötfokozatú váltó, megerősített főtengely, sportosabbra hangolt futómű és egyedi fényezés különböztette meg az alapmodelltől. A dupla Weber karburátoros motor 125 lóerőt és 185 kilométeres végsebességet produkált.

Renault R12 07Aki ezt nem tudta megfizetni, az 1972-től a TS verzió volánja mögött érezhette magát Jean Ragnottinak vagy éppen Ferjáncz Attilának. A hengerűrtartalom nem változott, viszont dupla Weber karburátorok teljesítettek szolgálatot, aminek következtében a teljesítmény tíz lóerővel, a végsebesség pedig óránkénti 150 kilométerre növekedett. A Renault szakemberei kényesen ügyeltek a külsőségekre: Gordini-stílusú kerekekkel, az autó oldalán végigfutó krómcsíkkal és két extra fényszóróval keltettek sportosabb hatást. Az utastér is különbözött a sima R12-esekétől: az első üléseken integrált fejtámla óvta az utasok biztonságát, a műszerek fordulatszámjelzővel és vízhőfokmérővel egészültek ki. Az 1973-as modellévben jelent meg a TR, amely a TL és a TS között foglalt helyet. Érdekessége, hogy automatikus váltóval szerelték.

1975-ben csak optikai módosításokat hajtottak végre a típuson: újra cserélték a hűtőmaszkot és a hátsó lámpák buráit, valamint módosították a műszerfalat. Európa nyugati felén 1980-ban gördült le az utolsó R12-es a futószalagokról, de a leányvállalatok egészen 2004-ig folytatták a tizenkettes alapjaira épülő járművek gyártását. Világszerte összesen 2,5 millió darabot készítettek a típusból.

Beépített szépség

Renault R12 08Verőfényes vasárnap volt. Járműszemléhez a legalkalmasabb idő. Konics Mihály kísérőivel az északi országhatár felé vette útját. Az izgatottságtól hajtva sehol máshol, csak végállomásuk, egy szlovákiai kis falu parasztházikója előtt álltak meg. A nyolcvanhárom éves Bandi bácsi nyitott ajtót az érkezőknek. A garázs felé invitálta a bizottságot, majd kinyitotta az ajtókat. De négykerekű, benzinmotoros járművet még legalább másfél órán keresztül nem láttak. Ellenben találtak minden egyebet, amit egy sufniba be lehet pakolni. A segítő kezek kiszabadították a Renault-t a sok lom fogságából, de a csirkeól még mindig akadályozta a szabad gépjárműforgalmat. Hosszas manőverezés árán végre napvilágra került a tizenkettes. Mihálynak nem kellett sok idő, hogy beleszeressen a francia kecses vonalaiba. Mindez annak ellenére történt, hogy a harmincegynéhány év és a tulajdonos is jól látható nyomokat hagyott a karoszszérián. A fényezés kopottas volt és egy árnyalattal fehérebb, mint most, a karosszéria hátulja, oldala hemzsegett a sérülésektől. A motor utoljára 2002-ben járt, de egy indítókábel és Mihály autójának segítségével pillanatok alatt dolgozni kezdtek a hengerek. Következhetett a próbaút. Kisebb formai hiba akadt, mivel az autót kivonták a forgalomból és nem volt rajta rendszám. Az öreg azonban egy huszáros megoldással kartonpapírból elkészítette az eredeti azonosító mását, és így tettek néhány kört a szomszédos utcákban. A vonzalom kitartott a pár kilométer megtétele után is. Nyélbe ütötték az üzletet, és az autó tavaly nyáron lépte át az országhatárt.

Renault R12 09Hogy mi történt a bő tizenkét hónap alatt a Renault-val? Számtalan börzézés, bontózás, utánajárás, kalapálás után teljes egészében megszépült. Az erőforrás jó karban volt, gyertyák, olaj és szűrők cseréje után már csak a ronda hőálló ezüstfestéktől kellett megszabadítani a szívótorkot, a karburátort és a hengerfejet. Újak a sebességváltó szimeringjei is, a jobb oldali féltengelyt pedig rendbe kellett rakni, mert nagyon lógott. A kipufogórendszer is teljesen új, egy 1310-es Dacia komplett füstelvezetését kapta meg. A karosszéria már kicsit dolgosabbnak bizonyult. Elsőként a számtalan horpadást és a vaskos illesztési hézagokat tüntették el. Lakatolás közben derült fény arra, hogy jobb oldalon a padlólemez is megsérült egy pozsonyi karambolban. Pontosan nem tudni, hogy mi történt, de az egyengetési nyomok és a lecserélt oldalajtók nagy ütésről árulkodnak.

Bandi bácsi egyébként lelkes tulajdonos volt, csak gyári Renault-alkatrészeket vásárolt az autójához, amit eredeti rombuszos dobozokkal bizonygatott is. A baleset után a jobb oldali ajtókat is a francia gyártótól szerezte be. A restaurátorok a bal ajtókon találták meg a jármű eredeti színét, majd a fényező kikereste a színkódot, melyet egy veterán Renault-kkal foglalkozó internetes honlapon ellenőriztek. Az összerakás során kicserélték a hátsó lökhárítót is, mert a kilencvenes évek elején ködlámpát szereltek rá. Szlovákiában rendelet tette kötelezővé a hátsó ködlámpát, ezért minden autóra barkácsoltak. Ezért lifeg vagy éppen támaszkodik szinte az összes Škodán ez a világítóberendezés. Osztrák börzéről sikerült vadonatúj, még eredeti csomagolásban lévő lökhárítót vásárolni, és a tükrök is a sógoroktól jöttek. Gyárilag csak a bal oldalra szereltek viszszapillantót, de a túloldalon is megtalálható a helye, sőt még a csavarok is benne vannak. A gumikédereket és a belső kárpitokat is ki kellett cserélni. Az első ülések közül hiányzott a könyöklő, amely megegyezik a Renault 16-oséval, így könnyű volt szerezni egyet. A díszlécek sem maradtak a régiek, azok francia börzéről származnak.

Renault R12 10Végül 2008-ban egy négynapos hétvégén Mihály egy halom frissen vásárolt alkatrésszel bevonult műhelyébe és addig ki nem jött onnan, amíg kész nem lett az autó. Természetesen a fáradságos munka meghozta gyümölcsét. Mint egy újszülött az anyaméhből, nagy nehézségek árán úgy gördült ki a garázs ajtaján a restaurált R12-es. Novemberben veteránminősítésen esett át, majd következett a műszaki vizsga, melyet szintén sikeresen teljesített. Azóta már láthattuk a tavaszi Oldtimer Expón is, ahol mondanom sem kell, nagyon sokan érdemtelenül ledaciázták szegény francia masinát. Ilyenkor nem lehet könnyű Renault 12-tulajdonosnak lenni. Legtöbbször azonban rögtön jött a helyesbítés és a bocsánatkérés. A felfedezés megnyugtató öröme, hogy az autó bizony vérbeli gall és nem valami utánzat, egyből kisimította az érdeklődő és a tulajdonos ráncait.

Cikkünk teljes terjedelmében - további képekkel és információkkal - a Veterán Autó és Motor 2009/07. számában olvasható. Az újság megrendelhető szerkesztőségünknél illetve webshopunkban.

Renault R12 11 Renault R12 12