Kosár


 x 
A kosár üres

Decemberi lapszámunk

Motor Klasszik, a Veterán Autó és Motor különszáma

Heti hírlevél

Maradjon jól informált!

Ha feliratkozik heti hírlevelünkre, biztosan nem marad le a veteránautózáshoz és -motorozáshoz kapcsolódó híreinkről és más érdekességekről!

Elfogadja adatkezelési nyilatkozatunkat és feliratkozik hírlevelünkre?
captcha 

Kamionok nyomában - Rover P3 60

Rover P3 60 04Mivel szeljük át a kontinenst, ha van a garázsban egy veterán autónk? Hát persze, hogy azzal! Kell hozzá némi bátorság, kevéske előkészület és az utas részéről nem csekély áldozatkészség, mert ami nekünk óránként hatvan perc élvezet, neki esetleg dögunalom, cammogás, zaj, stressz, miegymás.

Ilyesmire nem is gondolt a fél évszázada Angliában élő honfitársunk, Berta István, aki négy éve a Classic Car című brit szakújság eladó autókat kínáló rovatában találta a Rover P3-ast, s némi alkudozás után meg is vette. ő lett a kocsi második tulajdonosa, és majdnem teljesült az álma. A hiányérzet oka annyi, hogy ez az autó a P3-as kisebbik változata, a négyhengeres motorú, négy oldalüveges Rover P3 60 05karosszériájú Four Light, ő pedig a hathengeres, hat oldalüveges Six Lightot remélte. Két és fél évi munkával saját kezűleg újította fel, csak a kárpitozást adta ki szakembernek – az volt a legdrágább. Bár vásárláskor jó állapotúnak látszott a kocsiszekrény, sok helyen került elő korrózió a festék alól, a beteg lemezeket ki kellett vágni, pótolni, hegeszteni, kalapálni, a hézagokat cinnel feltölteni. A karosszériamunkák nem okoztak nehézséget, hiszen Berta István a MÁV-nál tanult Szombathelyen. Először traktoros- és gépészszakmát szerzett, és mert mozdonyvezető szeretett volna lenni, elvégzett egy további tanfolyamot, majd lakatosszakvizsgát is tett.

– Amikor 1956-ban Angliába kerültem, úgy éreztem magam, mint a paradicsomban, mert sok autó volt az utcákon. Akkoriban olcsón lehetett venni háború előtti típust, ugyanis hoztak egy olyan törvényt, hogy a kocsit műszaki vizsgára kell vinni, és ezt sokan nem vállalták. Szinte eltűntek a régi autók a forgalomból – mesélt Berta István az újrakezdés járműtörténeti vonatkozásairól. Rover P3 60 03A következő években különböző gépkocsiszerelő műhelyekben dolgozott, elsősorban angol autókon, de számos amerikai, francia, német kocsit is szerelt. Aztán elment teherautó-sofőrnek, és egy idő után összegyűlt annyi spórolt pénze, hogy saját teherkocsit vehetett. Commerrel kezdett, amely elég érdekes szerkezet, kétütemű, boxer elrendezésű dízelmotorjában hengerenként két dugattyú dolgozott. Később egy DAF 2000-essel járt, ma úgy emlékszik, az volt a legjobb, a legrosszabb pedig egy Renault, amellyel különösen sok baja akadt, minden hétvégén nyakig olajos lett szerelés közben.

A teherautók mellett mindig volt személykocsija, egy háború előtti Morris Minorral kezdte, s a következő, a Standard 12 is a harmincas években készült. Citroënből három is került a családba, közülük egy BX-et tartott a legjobbnak. Az Austin Allegro 1.7 Sporton azért kellett túladni, mert a felesége nem tudta vezetni – nem volt szervokormánya.

Rover P3 60 01A veteránozást 1963-as T1-es Pannóniával kezdte, ma már van D-Csepelje, IFA BK 350-ese és Sunbeam S7-ese is. – A Pannóniát 10 fontért vettem egy itteni börzén. Alig futott néhány ezer mérföldet, semmi baja sem volt, épp csak a festése mattult meg. Sokat jártam vele klubrendezvényekre, kiállításokra, egy alkalommal díjat is nyert a Stafford Motorshow-n – hallhattuk az oldtimer motorok iránti szenvedélyéről.

A régi és új kocsik közötti választóvonal angliai hiányát mutatja, hogy 1960-as Morris Minor Convertible-jét odaadta a lányának, aki napi autóként használja. S ezzel el is érkeztünk a nagy utazáshoz, melynek magyarázatát egy ígéretben találta meg. Budapesti veterános barátjának, Sárvári Zoltánnak – róla ebben a lapszámban még olvashatnak egy 125-ös Csepel felújítása kapcsán – megígérte, ha kész lesz a Rover, megmutatja. És mert Zoltán nem ment Angliába, István jött Budapestre. Pontosabban először Körmendre, a rokonokhoz, onnan ruccant át a fővárosba, csak úgy mellesleg. Ha a London–Rover P3 60 08Körmend távhoz viszonyítunk, ami közel kétezer kilométer, ez valóban csak könnyű túra. Főleg ha valaki úgy gondolkodik, mint István, aki szerint élmény is egy öreg autóval ekkora utat megtenni. – Kicsit tartottam a németországi emelkedőktől, de amikor az út elején az A2-es autópályán Dover felé haladva 50 mérföldes sebességgel mentem fel a nagy emelkedőn, már gondoltam, hogy nem lesz baj. Végigjöttünk a Rajna völgyében, aztán autópályán Badenig, s onnan megint keresztül a hegyeken. Összesen talán kétszer kellett viszszakapcsolni harmadikba, s végig 50–60 mérfölddel (80–95 km/h) jöttünk. A kamionokkal, teherautókkal tartottuk a tempót, beálltam mögéjük, mert előzni már nem tudtam volna. Hatszor tankoltunk, mindig 40 litert, tehát 240 liter kellett a kétezer kilométerre, így 12 literre jött ki az átlag. Nem rossz egy másfél tonnás öreg autótól – foglalta össze a túra első felének tapasztalatait Berta István.

Rover P3 60 07Az eseménymentesség hátterében alapos felkészülés állt. Elektronikus gyújtással iktatta ki az esetleges gyújtáshibákat, és amiből csak lehetett – trafó, benzinpumpa –, kettőt szerelt fel. Jellemző, hogy a Simson Schwalbéjával fél Európát baj nélkül bejáró Ágoston Gáborhoz (VAM 2010/8) hasonlóan ő is Budapesten került bajba: belehajtott egy jókora kátyúba. Szerencsére a túlméretezett első felfüggesztés kibírta az ütést, így hiba nélkül, ahogy jöttek, Mr. és Mrs. Berta a Rover 60-assal visszatérhetett Angliába.

Cikkünk teljes terjedelmében - további képekkel és információkkal - a Veterán Autó és Motor 2010/12. számában olvasható. Az újság megrendelhető szerkesztőségünknél illetve webshopunkban.

Rover P3 60 02 Rover P3 60 06

Rover P3 60 10 Rover P3 60 11

Rover P3 60 12 Rover P3 60 13

Rover P3 60 09