otyt
Oldtimer & Youngtimer éves előfizetés (6 lapszám)
5340 Ft
Melyik számtól kéri az előfizetést? Tooltip

Kosár


 x 
A kosár üres

Motor Klasszik, a Veterán Autó és Motor különszáma

Áprilisi lapszámunk

Heti hírlevél

Maradjon jól informált!

Ha feliratkozik heti hírlevelünkre, biztosan nem marad le a veteránautózáshoz és -motorozáshoz kapcsolódó híreinkről és más érdekességekről!

Elfogadja adatkezelési nyilatkozatunkat és feliratkozik hírlevelünkre?
captcha 

Szigorúan, bőrkesztyűben - Maserati Mexico 4.2 (1972)

Maserati Mexico 4 2 1972 01Ez egy Maserati, de szinte senki nem látja rajta. Patinás állapotú, teljesen soha fel nem újított állapotú Mexicót vezetett Ács Tibor. A próbáig hosszú út vezetett.

Állapota messze nem tökéletes, látszik rajta a több mint negyvenévi használat nyoma. Állítólag az övvonal alatt már átfestették, de felül még eredeti a fényezése. Mindene gyári állapotú, eredetik a felnijei, ahogy a kocsin túlnyúló, két, méretes kipufogócső is. A forma nem dizájncsoda, de látszik rajta a száguldani akarás és a képesség, a stílust sokkal inkább a visszafogottság jellemzi. Az idő persze nem múlt el nyomtalanul ezen a Hollandiából származó, most osztrák rendszámmal futó Mexico felett sem – a lökhárítóbabák gumija repedezettek, a világítótestek csavarjai rozsdásodnak. A beltérben talán az ülések árulkodnak leginkább, eredeti lehet ugyanis a bőrborításuk. Igényes bőr borítja a tetőt, a csomagtér (belső) fedelét ugyancsak. Hajszálrepedések láthatók az egyébként gyönyörű fa műszerfalon, s a felső kapaszkodóval egybeépített belső világítás és a visszapillantó tükör csavarjain szintén láthatók rozsdanyomok. A rádió korabeli, a műszerfal gusztusos, az öt kicsi és két nagy műszer, a középső billenőkapcsolók szinte pilótafülke-hangulatot varázsolnak a lapos és meglepően széles kabinba. Mostanában ez a patinás, használatának nyomait nem elrejtő állapot kelendőbbnek és kívánatosabbnak számít a nyugati világban, mint a csillogóan makulátlanra restaurált szépség.

Beindul a V8

Maserati Mexico 4 2 1972 04Eredeti a Mexico motortere is, amelyben hatalmas műanyag légterelő takarja el a négy karburátort és uralja a látványt. Sok nem látszik a Maserati DNS-ét hordozó V8-asból sem, szinte csak a felső szelepfedél feliratában gyönyörködhet a szemlélődő, annyira körbeépítették a DOHC blokkot. S talán ez jellemzi a legjobban a Maserati Mexicót, ez a fajta visszafogottság, a „kevesebbet mutatok magamból, mint amit tudok” filozófia áthatja az egész kocsit, kívül-belül. Erős önbizalma és kifinomult ízlése kellett legyen annak a pár száz vevőnek, akinek a világnézetébe belefért egy ilyen, szigorúan a GT kocsik felső ligájában játszó Mexico, s hajlandó volt egy komoly ház árát letenni érte.

Amikor beindul a V8-as, mély morajlásának végterméke két, messze kilógó kipufogócsövön keresztül távozik és a karomon közben végigfut a libabőr – Istenem, miért nem V8-as van minden kocsiban? Nem füstöl, állítólag alig van benne több százezer kilométernél. Ritka az ennyire kívánatos és nyugodt szívvel hadra fogható, előéletét vállaló veterán. Értékelem a pillanatot, főleg azután, hogy az elmúlt években többször kértem az osztrák veteránautó-kereskedőt, Franz Wittnert, hadd forduljak egyet a csarnokában álló Mexicóval. De ő mindig kitért a kérésem elől, mondván, nem áll szándékában eladni, inkább ne is írjak róla. A kocka azonban nemrég fordult, a Mexico eladósorba került, s felnyílt előttem a sorompó. Sajnos a fotózás vége felé szemerkélni kezdett az eső, ami nem épp Maserati Mexico 4 2 1972 02ideális a hátsókerék-hajtású V8-as megküldéséhez, ezért csak óvatosan ízlelgettem. Az a fránya eső – poroszkálva is érződik, hogy a sebesség és az erő a Maserati vérében van, s most épp csak ízelítőt kaphatok belőle, ugyanis nem vállalnám a közel 60 ezer eurós vételár megtérítését, ha leesnénk az útról. Mivel velünk együtt körülbelül két tonna a Mexico, inkább úriasan és fölényesen mozog, semmint sportosan. A kocsi menet közben hozza azt, amit az ember egy hatalmas GT-től vár, vagyis teljesen mindegy, mennyivel megy épp a jármű s hol áll a váltó, ha a sofőr lenyomja a gázpedált, a sportosan mély hanggal nekifeszülő 90 fokos V8-as ülésbe préselő gyorsulással válaszol. Pörgetni nem kell, meg különben is, 5500-tól piros a mező a fordulatszámmérőn. Természetesen a kanyarok sem fognak ki a kocsin, mintha karmokkal kapaszkodna az útra, annyira fekszik – miközben a rugózása kényelmes. De egy ekkora autónál nem nehéz megtalálni a kompromisszumot a kényelem és a sportosság között – bár a 4,7 literesről azt írták a korabeli tesztekben, hogy a „motorja gyorsabb, mint a futóműve.”

Maserati Mexico 4 2 1972 08Vibrációnak nyoma sincs a Giulio Alfieri által versenymotorból fejlesztett, hengersoronként két vezértengelyes 4,2 literesen – annyira fölényes ez a tettrekészség a mai forgalomban, mint Stallone ereje a Rocky-ban, amikor félkézzel nyomja a fekvőtámaszokat. A ZF váltó precíz és nagyon finoman kapcsolható – élmény a kicsi váltókar kezelése. Brutálisan harapnak a Girling fékek – mind a négy belső hűtésű tárcsaféket rásegítéssel lehet munkára bírni – először a Maserati történetében. Jó is ez, bírnám, ha mindennap ezzel kellene közlekednem! A kormány nem takar ki semmit a műszerfalból, a pedálok taposófelülete méretes, az ülés pedig kellően közel került a talajhoz – az elhelyezkedésre sem tehet senki panaszt. A kabin meglepően széles, ezért nem zavaró, hogy a középkonzol hatalmas – kell a hely az automata váltónak, s a pótlólagos fűtésnek, ha a vevő ilyet kívánna. Középen rengeteg kapcsoló között váltogathat a sofőr – állítom még a Mexico-tulajok sem tudják fejből, melyikkel mit lehet kapcsolni. Ráadásul ide kerültek az elektromos ablakemelő billenőkapcsolói is.

Maserati Mexico 4 2 1972 06Jó a kilátás – látni a karosszéria mind a négy sarkát –, bár a visszapillantó tükrök inkább jelzésértékűek. De különben is, egy Maserati sofőrje előre nézzen. Ha mégis tolatnia kell, ne felejtse el, hogy a lökhárító vonalán túllógnak a kipufogócsövek – tolatáskor sérülésveszélyesek. Igaz, ha az ember lábát egy Maserati kipufogócsöve égeti meg, még büszke is lehet rá...

Mi volt a baja?

A Mexico formája egyáltalán nem árulja el rögtön, hogy a sportkocsik felső ligájának melyik csapatában játszik – sőt, inkább azt gondolnánk, egy nemes és kifinomult angol márka emblémáját viseli. Ha ezek után pontosabban szeretnénk Maserati Mexico 4 2 1972 14a Mexicót pozícionálni, inkább Gran Senior Sportwagennek hívnám. S valahol ez lehetett a Mexico és a hozzá hasonló GT autók halálának az oka – a világ a hedonistább és formabontóbb formákért kezdett rajongani, legalábbis ha a Modena-Bologna-Maranello szentháromság által gyártott sportkocsikról volt szó. A klasszikus vonalú Maseratira árnyékot vetettek az új jövevények. Az egy évvel a Mexico után bemutatott kétszemélyes – s még az ő technikáját használó – Ghibli vagy az 1969-től rendelhető, szintén Vignale tervezte négyüléses Indy már formájával is azt hangsúlyozta, hogy az élet vad és veszélyes. A Mexico (még) nem.

Cikkünk teljes terjedelmében - további képekkel és információkkal - a Veterán Autó és Motor 2015/12. számában olvasható. Az újság megrendelhető szerkesztőségünknél illetve webshopunkban.

Maserati Mexico 4 2 1972 03 Maserati Mexico 4 2 1972 11

Maserati Mexico 4 2 1972 12 Maserati Mexico 4 2 1972 13